Csont ez, nem pohánka.

Hamar munka, késő haszon.

Barátot szerencse hoz, szükség próbál.

Ha étek nincs, borral hozzá.

Nehezen jó a gyermek, ha szülei roszak.

Beteg vigasztalja az orvost.

Könnyü a jó borbul eczetet csinálni.

Azért boldog a bolond, mert esze nincs.

Az arany szép és jó, de még sem békesség. 

Adjon isten három b-ét: bort, buzát, békességet.

Több is veszett Buda alatt.

Eb, aki bánja, kutya a ki szánja.

Unja már a friset, csak a lassut járja.

Hegyes, mint a begyes galamb.

Kit meg akar isten verni, eszét veszi el.

Elég okos az asszony, ha mikor esik, eresz alá áll, hogy ne ázzék.

A hamarban egy betüje sincs a jónak.

Borotvája sincs, mégis borbély.

Égnek ereje is cselekszik, de nem kényszerit. 

Mit busulsz, midőn semmid sincsen.

Béke orvosság, a czivódás méreg. 

Kár a hitvány éneket ujra kezdeni.

Ki más ebét tartja, csak a kötél marad nála.

Éhen marad, ki asztalnál szemérmeskedik.

Ma diák, holnap katona.

Jobb kevés bizonyos, mint sok bizonytalan.

Akkor busul az eb, ha éhes.

Sok darázs a legfutóbb paripát is megöli.

Hosszu haj, rövid ész.

Hálló előtt halász nem fogja csukáját.

Nem szokták a halottat szentegyházból haza vinni. 

Lám oly bölcs, mint az én macskám.

Sápadt, mint a halál.

Halál kutyái ugatnak ki belőle.

Aranyból sem lesz gyürü, ha meg nem verik. 

Pénzen is meg kell venni a békességet. 

Minden dolog harmadikban válik meg. 

Jár kel a farával mint a szitás malom.

Mihez karddal férhetsz, nem kell ahoz sok déván.

Hajánál fogva. (Ok és helyen kivül hozni elő valamit.)

Meg se halj, but se láss.

Erőtlent az erős csak a zsákba rázza. 

Nem derék ebéd, melynek nincsen vacsorája.

Az én kardom sem bodzafa.

Áll mint a fancsali feszület. (Elképedt, szomoru arczra, alakra mondják.)