Ő is beéri három sing földdel.

Késő a hadban vétkedet javitani.

Ott hagyta fogát. (Ott veszett, p. harczban.)

Nagy dolog, hogy farkasfi támadjon anyjára. 

Borban lakik az igazság.

Ki mit gyülöl, annak vesztét ohajtja.

Senki sem érzi a maga büzit.

Én fehéret kérdek, te feketét mondasz. 

Rest béresnek henyélés az ebéde.

Kinek csizmája nincs, bocskort kössön.

Hadra ifjuság, tanácsra vénség.

Nem lehet egy farral két nyerget ülni.

Addig tekerd a guzst, mig hajlik a vessző.

Száraz gáton nem sok vámot szedhetsz. 

Nem lehet oly bánat, | hogy idővel meg ne lassudjék.

Sokszor egy kis felhő nagy esőt vet.

Apróbul sok kell.

Az én kardom sem bodzafa.

Két egyarányos füle van a jó birónak.

Hosszu betegségnek ásó kapa vége.

Azt gondolja, ő első személy a szentháromság után.

Hamis az ember, mig eleven.

Garasa sincs, mégis kevély.

Borral mosdik, kolbászszal törülközik.

Ugy verj éket a kemény fába, hogy szemedbe ne pattanjon.

Kinek mihez kedve, azért álmát felejtse.

Fösvénynek soha sincs elég.

Kanállal ette a bölcseséget.

Megbánásra siet, ki hamar szól.

Szükség vagy barátot vagy katonát tesz a diákból.

Ki fulánkját könnyen bocsátja, nyilakat várhat helyébe.

Nem ijed meg a maga árnyékától.

Addig gondolkodjál betegségedről, mig egészséges vagy. 

Hálló előtt halász nem fogja csukáját.

Kinek akasztófa a helye, nem hal a Marosba.

Hideg mint a farkasorditó.

Elől arass, utól szánts.

A megpirulás festéke a jó erkölcsnek. 

Kurta mint a barátgatya.

Neki esik mint bolond borju az anyjának.

Sok cseppből nagy eső válik.

Ne tanitsd ángyodat ágyba szállni.

Borzas mint a böjti boszorkány.

Bagoly a képe, sólyom a szeme.

Azért boldog a bolond, mert esze nincs.

Bornak is a régie jó.