Ha nagy füle volna, épen csacsi lenne.

Bajusz és szakál férfiembert illet. 

Se füle, se farka.

A jó cseléd mindig talál dolgot magának.

Ki gyakran gondolkodik a halálról, hamar megveti azt.

Bocskorban kell keresni és csizmában költeni.

Fülét, farkát elereszti.

Lé táplálja a disznót, kolbász a rosz szolgát.

Bölcset is megvakit a szerelem.

Megvonja magát, mint a téli csiga, hajlékában.

Nem gyermek kezébe való a kés.

Ha garas van szájában, sem ér egy pénzt.

Ami elmult, arra minek vásik fogad. 

Ki fulánkját könnyen bocsátja, nyilakat várhat helyébe.

Akkor örül a csizmadia, mikor fáradt muzsikust lát.

Ész jobb erőnél.

Kanállal ette a bölcseséget.

Jó garad mindent léjár.

Okos borbély nem gyógyit minden sebet egy irral.

Rut büzzel vagyon a jámbor.

A bölcseség legjobb uti költség.

Fenn az ernyő kas nélkül.  Rangtartás, vagyon nélkül.

Ki miben tudós, abban gyanus. 

Nem gyorsaké csak a futás.

Kiki legjobban tudja, hol szorit csizmája.

Elől arass, utól szánts.

Az érett ész nem egy napi munka.

Hol az érzékenység nyertes, vesztes a nyugalom.

Ha fő vagy, ne kivánj fark lenni.

Borjuval adják a kötelet.

Aki birja, az marja.

A könnyü is nehéz a nemakarónak.

Kiki magával hordja a kisbirót.

Dong mint darázs a tücskök között.

Tüz a vén asszony.

Kár a hitvány éneket ujra kezdeni.

Hamar mü hamvas szokott lenni.

Addig tekerd a guzst, mig hajlik a vessző.

Rosz gyomornak becsület a kevés étel.