Ha nagy füle volna, épen csacsi lenne.
Bajusz és szakál férfiembert illet.
Mely eb egyszer a Dunát átuszta, tengerre készül.
Se füle, se farka.
A jó cseléd mindig talál dolgot magának.
Ki gyakran gondolkodik a halálról, hamar megveti azt.
Bocskorban kell keresni és csizmában költeni.
Minemü a fejedelem olyan | az ország is.
Fülét, farkát elereszti.
Lé táplálja a disznót, kolbász a rosz szolgát.
Bölcset is megvakit a szerelem.
Megvonja magát, mint a téli csiga, hajlékában.
Nem gyermek kezébe való a kés.
Hallgat, mint nagyhéten a harang.
Ha garas van szájában, sem ér egy pénzt.
Ami elmult, arra minek vásik fogad.
Ki fulánkját könnyen bocsátja, nyilakat várhat helyébe.
Akkor örül a csizmadia, mikor fáradt muzsikust lát.
Ész jobb erőnél.
Kanállal ette a bölcseséget.
Jó garad mindent léjár.
Okos borbély nem gyógyit minden sebet egy irral.
Rut büzzel vagyon a jámbor.
A bölcseség legjobb uti költség.
Fenn az ernyő kas nélkül. Rangtartás, vagyon nélkül.
Több gond vagyon a gazdag fejében, mint szőrszál nyusztos süvegében.
Ki miben tudós, abban gyanus.
Nem gyorsaké csak a futás.
Kiki legjobban tudja, hol szorit csizmája.
Elől arass, utól szánts.
Egy: titok, kettő: tanács, három: széles istenadta világ. Mig egy tudja: titok; másnak mondod: tanácskozás; harmadiknak: tudja egész világ.
Az érett ész nem egy napi munka.
Hol az érzékenység nyertes, vesztes a nyugalom.
Ha fő vagy, ne kivánj fark lenni.
Borjuval adják a kötelet.
Aki birja, az marja.
A könnyü is nehéz a nemakarónak.
Kiki magával hordja a kisbirót.
Áldomás áldomással jó.
Kimarkolja a dohányt más zacskójából s magáéba teszi.
Minő a kérdés, olyan a felelet.
Dong mint darázs a tücskök között.
Ne csóráld, móráld, mondd ki igazán.
Mit villával felrak, gereblyével lehuzza.
Tüz a vén asszony.
Sokat viselt abrosz végre szöszszé válik.
Kár a hitvány éneket ujra kezdeni.
Hamar mü hamvas szokott lenni.
Addig tekerd a guzst, mig hajlik a vessző.
Rosz gyomornak becsület a kevés étel.