Hallgass! ihol jön a farkas.
Nem illet szamárt bársony nyereg.
Későn érő alma tart sokáig.
Ki csinált, hogy be nem szegett?
Ki más ebét tartja, csak a kötél marad nála.
Fül próbálja meg a szót.
Gazdag hizik, szegény bizik.
Hosszu ut a halál utja.
Haszontalan harag, melynek nincs ereje.
Élő élőnek, holt holtnak barátja.
Ez az élet ugy sem sok, használják az okosok.
Szolgál a gyertya, magát megemészti.
A hol dög van, oda gyülnek a sasok.
Szintannyi borjubőrt visznek a vásárra, mint ökörbőrt.
Szép asszony is, ha megvénül, csunya időt ér.
Ki mennyit farag, annyi a forgácsa.
Se füle, se farka.
Legkésőbb érő gyümölcs a gyermek.
Játékkal ámitják a gyermeket.
Szapora mint az ebkapor.
Nem kérdi a gyomor, hanyat ütött az óra.
Elrejtett kincs, rosz feleség ki nem megy eszedből.
Ki a dolgot érteni nem akarja, visszamagyarázza.
Ott is arat, ahol nem vetett.
Halál nem változik ezüstön, aranyon.
Legjobb garas az, melyen tallért válthatni.
Sok idő eltelik, mig a gyermekből ember válik.
Malmon, ifju feleségen mindig kell épiteni.
Ki a földön ül, nem nagyot esik.
Más buzájába veti sarlóját.
Könnyü hat ökör után tolni az ekét.
Akasztófa senkit se hí, mindenkit elfogad.
Akár a falnak beszélj.
Kezébe szakadt az ág.
Iszik mint a csap.
Hal hallal él, ember emberrel él.
Kenyérhaj is mézes falat gyanánt esik éhes embernek.
A gazdagnak egere is kövérebb.
Okos volnál te, ha gyalog nem járnál.
No még egyszer, szegény ember!
Nyesés nélkül fa sem nő nagyra.
Más szemében meglátja a szálkát, magáéban nem a gerendát.
Farkas ha koplal, sem cserél a kalmár ebével.
Van annyi esze, mint egy esküdt ember sapkájának.
Nincs oly erős, kinek társa ne válnék.
Cserfaerdőben almát keres.
Elég sok az ember, de kevés a jámbor.
Gondolkodik, mint féllábon a gólya.
Ledölt fának fejét a gyermek is ránczigálja.
Szelid mint a galamb.