Követet, jóra intőt nem kell bántani. 

Szegény urnak galambház a mészárszéke.

Megadták neki a fütyölés árát.

Szeget üt a fejébe. (Gondot szerez.)

Becsület a keresőt kerüli, a kerülőt keresi. 

Bolond, ki neveti a bolondot.

Nem látja fátul az erdőt.

Alkalmatlan vendég az éhség.

Adós embernek sokszor kell hazudni. 

Oly bolond, hogy szabadon ur lehetne. 

Jól felkötni a gatyát.

Aki fölteszen játszani is kell annak. 

Belül a haja, mint az oláh kecskének.

Vásár nélkül is elkel a jó áru. 

Senki feje nem illik ugy az ember nyakához mint a magáé. Mátyás király követségbe akarta küldeni Kinizsit a törökhöz, mi fejébe kerülhete, s egyszersmind biztatta, hogy azon esetre, ha megölik, haddal megy a törökre, s harmincz ezer fejet vágat le az övéért. – Igen ám, felelé Kinizsi, de a harmincz ezer közől egy sem fog […]

Maga fejére gyüjt szenet.

Nehéz a bárányt farkassal összebékéltetni. 

Nem jó éhnek az ének.

Annyit ér mint a régi két garasos.

Jó bor, pénz, szép asszony, embert kiván őrzésre.

Nem könnyen adják, a mi drága.

Fábul csinált vas karika.

Nem kell a futónak nógatás. 

Gáspár van a sajtban.  (Kukaczos sajtra mondják.)

Nincs oly szép személy, kiben valami gáncs ne volna.

Tormába esett féreg.

Megszokta, mint halálmadár a huhogást. 

Én sem vagyok mai csirke.

Árnyék után kapdos.

Azért van annyi bolond, mert kiki okosnak hiszi magát.

  Késő bánat ebgondolat.  

Néha reggel tánc, estve pedig lánc.

Ki el nem esett, nem szükség hogy felkeljen.

Sivit, mint a fába szorult féreg.

Minden édesnek van valami keserüje.

Nem lehet egy farral két nyerget ülni.

Sokszor kivész a buza, megmarad a konkoly.