Akkor örül a csizmadia, mikor fáradt muzsikust lát.

Nehéz kenyér az árvaé.

Nehéz a bárányt farkas szájábul kivonni

Délutáni kézfogásnak rovás a dija.

Nem mindig orvos az oka, ha meghal a beteg. 

Ledölt fának fejét a gyermek is ránczigálja.

Kinek-kinek megvan a maga baja.

Apostolok közt is volt egy Judás.

Megmutatja a bor, kiben mi lakik.

A beszédnek egyenese jó, a mankónak horgasa.

Fogas ebnek való a csontrágás.

Minden botnak végén a feje.

Okos a bolond is, ha meg nem szólitják.

Csutora nélkül is elkél a jó bor.

Csakugyan megvékonyodik az ember, ha gyakran faragják.

Akkor volt szép a disznó, mikor még malacz volt.

Nem mind tiszta buza, ami az ő földjén terem.

Fontolás, hallgatás anyja az okosságnak. 

A ki fütőben hál, mást is ott keres. 

Molnárbul lett biró.

Belétörik a bicskája.

Szép köntöst inkább mocskol a rosz erkölcs, mint a sár.

Ki hol bizik, ott hizik. 

Tormába esett féreg.

Kinek lova nincsen, Bécsben is gyalog jár. 

Nincs nehezebb a császár kenyerénél.

Jó a vén eb ugatására kitekinteni.

Az leszen baráttá, ki egyéb módon el nem élhet.

Ma született gyermekben is benn a vétek.

Se eleje, se veleje.

Ebnek eb a munkája.

Dűlő falhoz ne támaszkodj.

Egy két tehén nem egy csorda.

Becsület a keresőt kerüli, a kerülőt keresi. 

Megemészti a bu az embert, mint fát a szu.

Ez az élet ugy sem sok, használják az okosok.

A hamisságot hamisságnál egyébbel senki be nem boronálhatja. 

Én fehéret kérdek, te feketét mondasz. 

Csuka csukával él.

Beszélhetsz a fa fejünek.

Az asszony két oszlopot tart a háznál.

Fehér lónak, világos felhőnek nem kell hinni.

Szeget üt a fejébe. (Gondot szerez.)