Gonosz eredetnek, gonosz a vége.
Estve van a faluban, farkas a bokorban.
Ugy szép a diák, ha rongyos.
Csillagnak is van tisztulása.
A jó csődör vagy megvakul, vagy megsántul.
Embert illet a szó.
Nem kell a jó bornak czégér.
Apostolok közt is volt egy Judás.
Virágos cégért köt, aki mérget árul.
Földfazékhoz fakalán.
Amig gyönge, addig birhatsz vele.
Amint atyák fujják, a fiak ugy ropják.
Könnyü volna megnyirni a disznót, ha malaczkorában rászoktatták volna.
El ne hagyj bizonyost bizonytalanért.
Elmult esőnek nem kell köpenyeg.
Hantos földben terem a jó buza. Faragatlan embernél szilárdság.
Eb is parancsol a maga farkával.
Rosz tanácsadó a harag.
Ki ebbel bolondozik, bot legyen kezében.
Igazság, irgalom őrzi a fejedelmeket.
Könnyebb az acélt eltörni, mint meghajtani.
Arany elmének gyöngy a gondolatja.
Fodor a haja, sik a szája.
Akkor örül a csizmadia, mikor fáradt muzsikust lát.
Lapát hátával méri a borsót.
Jobb néha kora halál a hosszu életnél.
Ki nem akar adni, azt mondja: nincs.
Pattog mint a száraz fenyü.
Aki főzte, egye meg.
Gazda szeme hizlalja a jószágot.
Barátzsák, kocsistorok nehezen telik.
Bolondra vászon csuha, nem bársony ruha.
Szóra kell szoktatni a gyermeket.
Kicsin az ól, nagy a disznó.
Ki vagyonánál többel adós, semmie sincs.
Nem döglik meg a disznó a maga almátul.
Gyermekre madarat, vén emberre ifju menyecskét, németre bort ne bizz.
Füstbe megy.
Sok idő eltelik, mig a gyermekből ember válik.
Rosz gyümölcsnek féreg a szive.
Messze Buda sánta embernek.
Dunába hord vizet.
Akkor van legroszabbul a beteg, mikor nem érzi, hol fáj.
Ugat a félénk eb, de meg nem mar.
Égnek ereje is cselekszik, de nem kényszerit.
Gonosz a törvényt, jámbor a szerencsét féli.
A gazdag könnyen lel barátot.
Adjon isten minden jót, diófából koporsót.
Tréfás csufolódás nyájasság számba megy.
Senki sem ad gondolkozásátul vámot.