Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk?

Az emberek könnyen törnek, ahogy a szívek és az álmok is.

Nem a zuhanástól félek... attól félek, amikor vége.

Megfigyelte, hogy az események gyávák: egyenként nem történnek meg, csak csoportosan, bandában mernek rárontani.

A félelem ragályos. Elkapható. Néha az is elég, ha valaki kimondja, hogy fél, és a félelem valósággá válik.

Vajon az otthon olyasmi-e, ami egyszer csak kialakul egy helyből, ahol sokáig él valaki, vagy olyasmi, amit a végén megtalál az ember, ha elég sokáig és elég erősen akarja?

Csókoljon meg (...). Bármit megtennék a csókjáért. Minden hegyet megmásznék, minden folyón átúsznék, minden sivatagon átkelnék.

A kalandoknak megvan a maguk helye és ideje (...), de sok minden szól a rendszeres étkezés és a fájdalommentes élet mellett.

Minden ragyogó csók és minden bársonyos érintés egy újabb szilánk a szívből, amit vissza soha nem kapsz.

Könnyebb valami meghatározott és láthatótól félni, mint olyasmitől, ami bármi lehet.

 friss tartalom minden megtekintesnél 
több mint  40.000 bejegyzés
neked készítve

----------------------------------------------------------------- 
Köszönet | Felhasználási feltételek | Adatkezelés | Impresszum

~  demo oldal, fejlesztés alatt ~
~  számtalan kép és cikk csak illusztrációs jellegű ~